Méltó módon sikerült megemlékeznünk a nándorfehérvári diadal 550 éves évfordulójáról. Ennek jegyében zajlott ugyanis az idei hittanos-cserkész tábor, amelyen közel ötvenen vettünk részt. Ugyan csak öt napot töltöttünk Bükkszentkereszten, a volt úttörőtáborban, de annál tartalmasabb volt az együttlétünk. Megérkezésünk után vármegyékre osztottuk a csapatot, hogy könnyebben mozgósítható legyen „Nándorfehérvár népe”.

Minden napunk reggeli imával és zászló felvonással kezdődött. A felvonási ceremónia után a napi parancs kihirdetéséből tudta meg „Hunyadi serege”, hogy mi lesz az aznapi program. 

A hétfői napon a tábor elfoglalása után a „vitézek” elkészítették saját, címeres pajzsaikat, amelyek védelemül szolgáltak az ellenséges török csapatokkal szemben. Mint ahogy minden nap – hittanos tábor lévén -, ekkor is szent misén vettünk részt, hogy az Úr áldását kérjük ottlétünkre. Templom híján, első nap a közeli erdőben mutatta be László atya a legszentebb áldozatot. Később erre a célra a tábor ebédlőjét használtuk. Ezt a napot is jó hangulatú tábortűz zárta, amelyen a népdaléneklés mellett megismerkedhettünk néhány cserkész játékkal is. A záróakkord az esti hálaadó ima és az ünnepélyes zászlólevonás volt, amelyet minden nap az arra érdemesnek talált „vitéz” végezhetett el. A keddi napon a környéket térképeztük fel, „ellenséges alakulatok” után kutatva. A 15 kilométeres gyalogtúrán nem csak önmagunkat kellett legyőznünk, de szembe kellett szállnunk a természet erőivel is. Ezalatt nem csak a vérszívó kullancsokat és szúnyogokat kell érteni, hanem a hirtelen jött vihart kísérő jégesőt is. 

A következő napot a lelkiekben való megtisztulásra és megerősödésre szántuk. Ebben volt segítségünkre Szenes István atya - tiszteletbeli Muki-tag – aki nagyon szemléletes és érthető módon beszélt a Tízparancsolatról, és arról, hogy milyen fontosak vagyunk a Jóisten számára.

A csütörtök a Nagy Csata napja volt. Akik addig barátok voltak, a harc idejére ellenfelekké (de semmiképp nem ellenségekké) váltak. A kétfordulós számháború során a magyarok minden bátorságukat és erejüket összeszedték, de a történelmet meghazudtolva, mind a kétszer a török csapat diadalmaskodott. Mivel a csata után az országot újra kellett építeni, a pénteki napon a kereskedelem fellendítésével próbálkoztunk a kalmár játék keretében. A kezdeti nehézségek után mindenkiben feltámadt a vállalkozó kedv, és sikerült helyreállítani az ország gazdasági életét.

Bár kezdetben a táborban lévő többi csoport kissé fenntartásokkal kezelt minket a számukra túlságos szertartásosnak tűnő programok miatt (csatasorban vonulás, étkezés előtti és utáni ima, stb.), a végén már ők is csatlakoztak néhány programunkhoz.

Hálásak vagyunk a Jóistennek az együtt eltöltött harmadik Muki-tábor minden pillanatáért!

„VITA” – Veletek Itt Találkozunk!

Pannika

Kapcsolódó anyagok: képek