Az idén nyáron nem csak a kisebbeknek, hanem az ifjúság részére is szervezett tábort a plébániánk.

Tiszagyulaházán augusztus 17-től 19-ig. Az első napot megelőző éjszaka elég nagy vihar volt a környékünkön és kissé bizonytalanul kezdődött a gyülekezés. Az elsőként érkezők elkezdték takarítani a vihar maradványait, később pedig már megérkeztek Újtikosról is a társaink. Kijelöltük a sátrak helyét, és örültünk Gábor atya megérkezésének. Mire minden munkával végeztünk, Kati néni finom ebéddel jutalmazta a szorgalmas csapatot. Ezt követően igyekeztünk megismerni egymást közelebbről, de igazából ez könnyen ment hiszen legfeljebb csak apró információkra volt szükségünk, hiszen ez a társaság már nem először volt együtt. A figyelem jobban Gábor atyára összpontosult, vele most találkoztunk először. Megbeszéltük a tábor további programját és néhány „aranyszabályt”, mely mindenki számára érthető és előnyös volt, aztán pedig kisorsoltuk ki kinek lesz az őrangyala. Vacsora előtt még két csapatra lettünk osztva, és feladatokat is kaptunk bőven, mint például név és a csapatra jellemző versike összeállítása, majd különböző hittanos fejtörők következtek.

Egyik csapatunk neve: No Name, a másik pedig: NoZsoJu
Íme egy kis ízelítő töredelmes munkánk gyümölcséből:

No Name: „Egyéb szellemesség nem ötlött eszünkbe,
így nevünkbe nem jutott több betű se.
Sokáig törtük a fejünket,
Ezért nem lett nevünk se.”

NoZsoJu: „Mi vagyunk a NOZSOJU,
Norbi a király túl az Óperencián,
Zsófi az okos és a lovas,
és Juditka a szent, mindenek felett.”

Ezt követően az esténket tábortűzzel nyitottuk, és köszöntöttük a vendégeinket. Közben pedig megbeszéltük az aktuális kérdéseket, fény derült az őrangyalokra is, mivel még az első nap után bizonyos esetekben, elég homályban működtek. Az estét énektanulással és imádsággal zártuk le. Egy átnevetgélt éjszaka után, reggel alig bírtunk kikászálódni a sátrainkból. Mindezt csak a reggeli reményében tettük meg. Ezen a napon kerékpártúrán vettünk részt, egészen Tiszadobig kerekeztünk. Ha eddig nem sikerült volna, akkor útközben már mindenképp felébredtünk, ugyanis Gábor atya megállás nélkül hajtott át minket a következő településig. Mire megérkeztünk az Andrássy kastélyig, már mindenünk lezsibbadt, de ennek ellenére lelkesen jártuk be a kastély minden egyes látogatható részét. Igazi megpihenést és felüdülést az hozta, amikor fürödhettünk a strandon. Kellően feltöltekeztünk a hűs habokban, hiszen még várt ránk a hazafelé vezető út. Visszafelé a Tisza gáton jöttünk, az egyforma távolság valahogy kétszer olyan hosszúnak tűnt. Az esti tábortűzre összeszedtük minden erőnket, hiszen Levente atya, a plébánosunk is eljött, és gitárszó kíséretével együtt énekeltünk. Az utolsó nap délelőttjén egy szentírási részletet beszéltünk meg, és aztán pedig ebből egy riportot kellett készítenünk. Ez nagyon hatásosnak sikerült, hiszen szunnyadó tehetségekkel voltunk körbevéve. Délután akadályversenyen vettünk részt, mely többek között „igaz vagy hamis” játékból és ügyességi versenyből ált.

A nap végére sátrainkat és csomagjainkat összeszedtük és lassan elindultunk hazafelé. Köszönjük a helyi plébánia segítségét, Levente atya engedélyét, és azt, hogy Gábor atya minden szabadidejét velünk töltötte, valamint Kati néni áldozatos munkáját. Bízunk abban amit ők megígértek nekünk, hogy mindezt hamarosan tovább folytathatjuk. Köszönettel: a táborlakók…..

Kapcsolódó anyagok: képek